„Egy vászon felé rúgott, ami rikító színű körökkel, hat, nyolc és tizenkétszögekkel volt teleszórva.

-  Kérem, nézzen végig mindent, ami a képen van. Elfogultság nélkül. […] Nézze meg jól: ezek kerekek, fogaskerekek, erőkarok, szelepek, hengerek, csupa gépalkatrész, egyetlen óriási halomban. Mindezt az ember találta ki, és tette az élet részévé. Kitalálta az agysejtek segítségével, és az élet részévé tette félelmetes tettvágyával. Gépek, gépek és gépek. Az egész világ, amit az ember magának épített, gépekből áll. Milliók élnek azért, hogy ezeket a gépeket kiszolgálják. Az ember fokozatosan elfelejti, hogy az emberi agyvelő fölött egy még magasabb rendű agyvelő van, amit szerinte ugyebár szintén ő „talált” volna ki, […] Az emberek új életet teremtettek, ami a gépek élete, és ez az új élet az emberekből is gépet csinál. Már csak kerekekből, tengelyekből, áttétekből áll. És ezt, az emberi teremtés életét, mely a legteljesebb értelmetlenségbe és kétségbeesésbe vezet, CIVILIZÁCIÓNAK nevezik.”

Egy kis zenei ajánló: