Még annó az átkosban Kohn elvtárs úgy dönt, hogy disszidál. A terv a következő: autóval Bécs, onnan repülő Tel Avivig...
Magyar vámos köszönti:
- Erő egészség, Kohn elvtárs! Csomagtartót legyen szíves felnyitni ellenőrzésre!
Turkál, matat a vámos, egyszer csak diadalittasan felkiált:
- Kohn elvtárs, mi ez?
- Nem mi ez, hanem ki ez! Ez kérem Lenin elvtárs mellszobra. Mindenhová magammal viszem, hogy sose feledjem tanításait, ő segít a bűnös kapitalista nyugaton (ennél a szónál köp egyet) emlékeznem a szocialista eszme nagyságára.
- Rendben elvtárs, további jó utat.
Osztrák vámos szintén a csomagtartó nyitását kéri:
- Herr Kohn, die csomagtartót bitte!
Kicsit matat, kotorászik ő is, egyszer csak kérdi:
- Herr Kohn, ez mi ez?
- Nem mi ez, hanem ki ez! Ez kérem az a szemét mocskos Lenin mellszobra. Miatta úszott el több boltom, jól menő bérházam rendesen fizető bérlőkkel, valamint a gyáram... Mindenhová magammal viszem, nehogy elfelejtsem a szocialista bagázs (ennél a szónál köp egyet) összes bűnét és mocskát.
- Rendben Herr Kohn, további jó utat!
Eseménytelen repülőút után végre megérkezik Izraelbe. Egy szigorú arcú vámoshoz kerül:
- Kohn testvér, a bőröndöket szíveskedjék kinyitni!
Így is tesz, a vámos önfeledten turkálni kezd személyes dolgai közt. Egyszer csak felkiált:
- AHA! Ki ez, testvér?
- Nem ki ez, hanem mi ez! Hát öt kiló arany...