A kellemesen mély álmomból egy kalapácsolásra emlékeztető hang ébresztett fel. Ezután már szinte nem is hallottam ahogy a föld ellepi a koporsómat a saját sikolyaimtól.

Nem tudok Aludni! Súgta a fülembe miközben bebújt mellém az ágyba. Reggel a hideg futott végig a hátamon, amikor mellettem volt az ágyban a ruhája amiben eltemettük.

Ahogy a fiamat takargattam be lefekvés előtt azt mondta nekem: Apa! Nézd meg hogy nincsenek-e szörnyek az ágyam alatt! Hogy megnyugtassam benéztem az ágy alá, ahol a fiamat láttam reszketve, amint azt mondja: Apa, valami van az ágyamban!

Egy hosszú munkával teli nap után csak arra vágytam, hogy hazaérjek és kipihenhessem magam egyedül. Amint a villanykapcsoló után nyúltam valaki kezét éreztem a kapcsolón.

Nem tudok mozogni, levegőt venni vagy beszélni, és mindig sötét van. Ha tudtam volna hogy ilyen magányos lesz itt bent, inkább elhamvasztatom magam.

A lányom minden hajnalban elkezd sírni és ordítani. Többször is voltam a sírjánál, hogy hagyja abba, de nem segít.

Munka után az a látvány fogadott, hogy a barátnőm kezében tartja a gyerekünket. Hirtelen nem tudtam mi a rémisztőbb: Látni a halott barátnőmet a meg nem született gyerekünkkel, vagy tudni, hogy valaki betört hozzám, hogy odarakja őket.

Egyedül élek, a telefonomban mégis volt egy kép rólam ahogy alszok.

Kopogásra ébredtem. Először azt hittem az ablakomon kopognak, de másodjára tisztán hallottam a tükör felől.

Az utolsó dolog amit láttam az ébresztőórám volt, ahogy 02:07-et mutat, miközben a rohadó körmeit a mellkasomba fúrta, míg a másik kezével befogta a számat. Izzadva ébredtem fel, és kezdtem megnyugodni, hogy csak álom volt, amikor ránéztem az órámra: 02:06. Ekkor hallottam ahogy nyikorogva kinyílik a szekrényajtóm.

Amikor kicsi voltam mindig volt macskám és kutyám is, így hozzászoktam ahhoz hogy kaparásznak az ajtómon amikor alszok. Most hogy egyedül élek háziállat nélkül ez már sokkal ijesztőbb.

Ahogy ültem a szobámban hallottam, hogy anyám a nevemet mondja a földszinten. Elindultam, hogy megkérdezzem mit szeretne, amikor a lépcső előtt anyám behúzott a saját szobájába reszketve és azt mondta: Ne menj le, ezt én is hallottam.

Ahogy egymás mellett feküdtünk a párommal megkérdezte miért veszem ilyen nehezen a levegőt. De nem én voltam.

A feleségem az éjszaka közepén keltett fel, hogy betörő van a házunkban. 2 éve egy betörő ölte meg.

A bébifigyelőből hallatszó sírásra ébredtem, de hallottam hogy a feleségem már nyugtatja a babát. Ahogy fordultam az ágyban a kezem hozzáért a még mindig mellettem alvó feleségemhez.

Mindig azt hittem, hogy a macskámnak valami baja van, amiért mindig engem nézett. Aztán rájöttem hogy mögém néz, nem pedig az arcomra.

Semmi sem hasonlítható egy gyermek nevetéséhez. Kivéve ha hajnal 1 óra van és egyedül élsz.