Talán a legnépszerűbb babonánk, amely azt állítja, hogy ha átmegy előttünk egy fekete macska, szerencsétlenség ér bennünket.

Észak-Amerikában úgy tartják, az, aki előtt teljesen fekete macska megy át az úton, balszerencsére számíthat, míg ha ugyanezt egy hófehér cicus teszi, az szerencsés lesz. Németországban az az alapelv, hogy a jobbról balra haladó fekete macska rossz előjel, míg a balról jobbra közlekedő jó.

Szerencsét is hozhat

Japánban az a szerencse jele, ha átmegy előttünk a fekete macska. Skóciában a verandára telepedő fekete macska a család hosszú távú jólétét biztosítja. A középkor angol tengerészei pedig kifejezetten kívánatosnak tartották, hogy legyenek a hajókon macskák, lehetőleg feketék. Állítólag hajótöréskor is a cirmosokat mentették elsőnek (és igen, a kapitányt utolsónak). Oroszországban gyógyító erőt tulajdonítottak a fekete macskának, aki tappancsa vagy farka érintésével szabadíthatja meg az embereket a a betegségektől.

S hogy honnan erednek a fekete macskákat megbélyegző babonák? Ezek egyidősek a macskákkal, pontosabban a házi macskákkal. Ezek az állatok – a kutyákkal ellentétben – nem alakították át az életmódjuk és a napirendjüket az ember kedvéért. Míg egy kutya rajong a falkavezérért, s mindent megtesz, hogy úgy éljen, hogy neki jó legyen, a macskák megtartották vadászó, éjszaka aktívabb életmódjukat. Ez az eltérő ritmus, a sötétben zöldesen világító macskaszemek és a titokzatos éjszakai séták tették misztikus állattá a macsekokat. Az ókori Egyiptomban szent és mágikus állatnak tartották őket. A középkorban viszont a boszorkányokkal azonosították a cirmosokat. Innen erednek a fekete macskához balszerencsét társító babonák: hiszen aki ezzel az állattal találkozik, az ártó szándékú boszorkánnyal találkozik. Legalábbis a középkori Európában így gondolták. Ez a tévhit maradt fenn legnépszerűbb babonánkban.