Tisztelt Uram!

A baleseti jegyzőkönyv 3. rovatában írott válaszommal ("A baleset oka: átgondolatlan tervezés") kapcsolatos, a részletek iránt érdeklődő levelére válaszul, az alábbi - remélem kielégítő - leírást áll módomban közölni.

Kőművesként dolgozom. A baleset napján egyedül dolgoztam egy hatemeletes épület tetején. Amikor munkámat befejeztem, láttam, hogy egy kevés (utólag lemérve mintegy 110 kg-nyi) tégla megmaradt. Úgy döntöttem, hogy a téglákat nem fogom kis részletekben, a kezemben lehordani, hanem a 6. emelet magasságában, az épület oldalara szerelt (teherszállításra szolgáló) csigával eresztem le.

A csiga kötelét a földszinten kikötöttem, felmentem a tetőre, a kötél végén lévő ládát oldalra húztam, és megraktam téglával. Ezután ismét lementem a földszintre, feloldoztam a kötelet és erősen szorítottam, hogy lassan leeresszem a 110 kg-nyi téglát.

A baleseti jegyzőkönyvből megállapíthatta, hogy a testsúlyom 84 kg. Meglepetésemben - melyet az okozott, hogy hirtelen elemelkedtem a földtől - elveszítettem lélekjelenlétemet, és elmulasztottam elengedni a kötelet. Így aztán nem is kell mondanom, hogy nagy sebességgel emelkedni kezdtem az épület oldala mentén. Körülbelül a 3. emelet magasságában
találkoztam a téglákkal megrakott ládával, amely jelentős sebességgel tartott lefelé. Ez a magyarázata a koponyatörésnek, kisebb zúzódásoknak és a törött kulcscsontnak, amit a baleseti jegyzőkönyvben már leírtam. Alig lassulva folytattam emelkedésemet egészen addig, míg jobb kezem ujjai két ízület mélységben megakadtak a 2.
bekezdésben említett csigában. Szerencsére ekkorra már visszanyertem lélekjelenlétemet, és a belémhasító fájdalmak ellenére erősen tartottam a kötelet. Körülbelül ezzel egy időben a téglákkal megrakott láda a földbe csapódott, és az ütközés erejétől a láda alja kiszakadt. Ekkor, megszabadulva a téglák súlyától, a láda már mindössze 23 kg-ot nyomott.
Hadd emlékeztessem ismét testsúlyomra (2. bekezdés). Ahogy bizonyára elképzeli, gyorsan zuhanni kezdtem az épület fala mentén.

Körülbelül a 3. emelet magasságában találkoztam a felfelé tartó ládával. Ennek számlájára írható a két törött bokám és néhány fogam, valamint a lábaim, és altestem súlyos hasított sérülései. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ládával való találkozás annyit fékezett zuhanásomon, hogy amikor végül a téglahalomra estem, mindössze 3 gerinccsigolyám
roppant össze. Azonban, ahogy a téglahalom tetején, iszonyú fájdalmak közepette, mozgásképtelenül feküdtem, és láttam a felettem 6 emelet magasságban himbálódzó ládaroncsot, ismét elvesztettem józan ítélőképességemet, és elengedtem a kötelet...

A fentiekre tekintettel kérem Önt, hogy távollétemet igazolt hiányzásnak tekintse, betegállomány jogcímén.

Tisztelettel:

A kőműves