A múlt vasárnap feleségemmel kocogtunk a templom felé, amikor megpillantottam egy szerencsétlen alakot, szakadt rongyokban.
Egyesek bámulták, mások gyorsan elfordították arcukat, hogy nehogy szennyeződjenek…
Ekkor eszembe jutottak a papunk mondásai, hogy a szegényeket segítsük, adjuk enni az éhezőknek, ruhát a rongyosoknak…
Egy belső hang kényszerített arra, hogy ezt a boldogtalan teremtést megérintsem.
A teste rongyokkal fedve és holmijai két műanyag zacskóban…
És a belső hang kényszerített:
„Nyújtsd ki a kezedet és érintsed meg!!“
És ahogy haboztam ismét megszólalt a belső hang:
„Nyújtsd ki a kezedet és érintsed meg!!“
És akkor már nem tudtam ellenállni. . .
. . . És akkor a feleségem kinyújtotta a kezét és megérintett engem…
